Növényvilág
A Sóstói-erdőben az E-misszió Egyesület 2003 óta folyó kutatásai 250 edényes növényfajt mutattak ki. Ezek közül a hatályos jogszabályok közül 7 védett, egy fokozottan védett faj. A növényfajok bámulatos gazdagságáról kora tavasztól őszig személyesen érdemes meggyőződnünk.
A természetes erdőrészletek uralkodó fafaja az akár több száz évig is elélő kocsányos tölgy. Mellette számos elegyfajt teszi változatossá az állományokat. Az erdő őshonos és nem őshonos fafajainak megítélése egyes fajok esetében bizonytalan. Korábbi leírások figyelembe vételével az előforduló fafajokat a következőképpen csoportosíthatjuk:
Nagy bizonyossággal őshonosnak tekinthető, jelenleg is előforduló fafajok a Sóstói-erdőben: kocsányos tölgy (Quercus robur), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), mézgás éger (Alnus glutinosa), rezgő nyár (Populus tremula), szürke és fehér nyár (Populus alba, P. canescens), madárcseresznye (Cerasus avium), zelnicemeggy (Padus avium), gyertyán (Carpinus betulus), mezei juhar (Acer campestre), tatárjuhar (Acer tataricum), mezei szil (Ulmus minor), vénicszil (Ulmus laevis), bibircses nyír (Betula pendula), törékeny és fehér fűz (Salix fragilis, S. alba, és ezek esetleges más fűzfajjal alkotott hibridjei), vadalma (Malus sylvestris), vadkörte (Pyrus pyraster).
Nem egyértelműen őshonos (Magyarországon őshonos, a Sóstói-erdőben előforduló, de helyben megkérdőjelezhető őshonosságú) fafajok: csertölgy (Quercus cerris), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudo-platanus), kecskefűz (Salix caprea), kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), ezüsthárs (Tilia tomentosa), hegyi szil (Ulmus glabra), madárberkenye (Sorbus aucuparia), fekete nyár (Populus nigra).
Bizonyosan nem őshonos fajok a világ más részeiből betelepített akác (Robinia pseudoacacia), vörös tölgy (Quercus rubra), nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), fekete fenyő (Pinus nigra), zöld juhar (Acer negundo), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), bálványfa (Ailanthus altissima), fekete dió (Juglans nigra), kései meggy (Prunus serotina), szivarfa (Catalpa bignonioides), stb. Közülük agresszív terjeszkedése miatt a természetes állományakban is különösen nagy problémákat okoz az akác és a kései meggy.
A cserjeszint összetétele igen fajgazdag, és szerkezetében is változatos. Az erdő legjellemzőbb cserjéi a mogyoró (Corylus avellana), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), fekete bodza (Sambucus nigra), fagyal (Ligustrum vulgare), kutyabenge (Frangula alnus). Egyik leggyakoribb, fává is növő cserje a galagonya (Crataegus sp. – a sem az egybibés, sem a cseregalagonyával nem azonosítható faj pontos meghatározása még várat magára). Ritkább fajok a kányabangita (Viburnum opulus), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), varjútövis (Rhamnus cathartica), rekettyefűz (Salix cinerea). Egyetlen előfurdulása ismert az erdőben a piros ribiszkének (Ribes rubrum), mely hazánkban (így a Nyírségben is) természetes előfordulású ligeterdei faj, így valószínű, hogy a Sóstói-erdőben is őshonos reliktumként van jelen.
A természetes erdőrészletek aljnövényzete leginkább a gyöngyvirágos-tölgyesek típusába sorolhatók. Májusban érdemes megcsodálni a nyíló gyöngyvirág (Convallaria majalis) mezőit. Kora tavasszal az erdő jellegzetes virága a salátaboglárka (Ficaria verna) és a kék ibolya (Viola cyanea), nyár elején pedig a fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum).
Az erdőspusztai fajok többnyire a kis számú füves tisztáson élnek, jellemző képviselőik az enyvesszegfű (Viscaria vulgaris), a méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), a citromkocsord (Peucedanum cervaria), a bablevelű varjúháj (Sedum maximum). Szakirodalmi források alapján a Sóstói-erdő területén valaha nagyobb számban jelen voltak az erdőspuszták ritka fajai: homoki nőszirom (Iris arenaria), nagy ezerjófű (Dictamnus albus), tavaszi hérics (Adonis vernalis), gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus), szürke veronika (Veronica pallens). Ezek többsége a XX. század során kipusztult. Az utóbbi idők felmérései alapján számos erdőssztyep-faj populációja ma is rendkívül veszélyeztetett állapotban van, pl. az Egyesületünk által 2003-ban újrafelfedezett magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), továbbá az erdei borkóró (Thalictrum aquilegiifolium), bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Az erdőspusztai védett fajok közül csupán az epergyöngyike (Muscari botryoides) tekinthető viszonylag gyakorinak. A Nyírség területén igen ritka réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) két kisebb állományát 2008-ban fedezték föl Egyesületünk munkatársai.
A flóra jelenlegi képe alapján a zárt erdők zónájának – sokszor hegyvidéki elterjedésű – fajai jobban túlélték az utóbbi idők kedvezőtlen folyamatait, legalábbis a Nyírség többi ősfolytonos erdejéhez képest. Ezek közül említendő a gyakori előfordulású keleti kontyvirág (Arum orientale), enyves zsálya (Salvia glutinosa) és csodás ibolya (Viola mirabilis); a szórványos erdei sás (Carex sylvatica), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), télizöld meténg (Vinca minor). Ezzel szemben ritka és veszélyeztetett a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), a sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), a bükkös sás (Carex pilosa), a zsidócseresznye (Physalis alkekengi). Kipusztulás szélére sodródott a galambvirág (Isopyrum thalictroides), és feltehetőleg végleg eltűnt a békakonty (Listera ovata), a hóvirág (Galanthus nivalis) és az árnyékvirág (Maianthemum bifolium).
