Július 28-30. Milyen jó lett volna a terveknek megfelelően június végére befejezni a rétközi felmérést! Sajnos úgy jártunk, hogy a legrekkentőbb körülmények között kellett meglátogatnunk Tisztelek-Beszterec-Újdombrád között azt  ööö... ami ott van. No hát sajnos nem sok szívdöglesztő növényzetet sikerült találni, de ennek a területnek is megvan a saját, jellegzetes, egyedi, csodálatos, egyedi különlegessége: a sok kis kanyargós kanyargós... micsoda.

Szóval ismét nem a lustaság és befulladás, hanem a terepi kiszállások hiánya miatt nem folytatódott a terepblog. Bátorkodtam 4 nap szabadságot eszközölni egy kerékpáros Túr-ára (hahaha - micsoda szójáték). Szóval a Túr folyónak a Románia felségterületén folyó szakaszán kallandoztunk (sic!) - a Túrmenti Természetvédelmi Területen, az egykori Szatmár és Ugocsa lenyűgöző tájain.Sokat lehetne erről is írni, mindenkinek ajánlom, hogy pár napot töltsön el a területen. Gyakorló természetvédők és botanikusok pl. itt még láthatnak olyan helyeket, ahol a hegyvidéki és alföldi erdők konkrétan összeérnek, illetve megtekinthető az az intenzív kis-középüzemi állattartó tájhasználat (a mederig legeltetett folyó), ami nálunk már jópár évtizede kiveszett (semmi kétség: odaát is ki fog veszni 10 éven belül). Ha kedves útitársam letölti a fotókat, a kedves olvasók is megtekinthetik.

Node hazatérve újfent neki kellett látni a terepi felméréseknek. Ami tekintettel a kánikulára, valamint az immár égig érő napraforgó- és tengeritáblákra (hajaj, a tavaszi aszály miatt még június végén is szépen keresztül lehetett sétálni a szántóföldeken), korántsem volt az a kellemesség. Nem is beszélve arról, hogy ezen a vidéken a gyepek túlnyomó részét a rendszerváltás óta beszántották, és ami maradt, az sem nyújtott túl sok élményt.

Mégis. Egyszercsak mintha visszavarázsolódtunk volna a Túr mellékére. Keskeny, kanyargós, de határozott medrű vízfolyás bukkant elibénk, sűrűn benőve sárga vízitökkel, sulyommal, kolokánnal, nyílfűvel, békatutajjal, és egyéb egzotikus vízinövényekkel. Ezek szétterülő levelein molnárkák módjára rebbentek szét a vizítyúkok, vízicsibék, kék fuk. Mocsári teknősök csobbantak lomhán a vízbe üdvözlésünkre, amit rétihéják őrült násztánca és gémek szárnyának rebbenése taszított féktelen képzavarba.

 

 

Nem, nem kender, vagy mákföldekre tévedtünk. A Belfőcsatorna Tiszatelek alatti szakaszát kereszteztük több ízben. Ez, a Víz Keretirányelv hazai vonatkozó anyagai szerint "mesterséges" belvízelvezető vízfolyás itt ugyanis ősi medrekben kanyarog. Itt folyt ugyanis egykor a Tisza vizét a Rétköz központi, mélyebb medencéibe szállító több, hálózatosan összefonódó vízfolyás (Szebecse, Járat-ér, Kis-Tisza, stb.) egyik fő ága. S bár azóta több szakaszon átvágták, kiegyenesítették, s vize már nem a Tiszából, hanem a belvizekből származik, s főként egy vicces új nevet adtak neki (mi az, hogy Belfő?) - máig ennek a csatornácskának  pár kilométernyi szakasza őrzi az ősi kisvízfolyások természeti értékeit. Ez az élő meder.

Merthogy van itt jópár holt is. Ahol átvágták, kiegyenesítették az egykori mederszakaszokat, kanyargós, akár több kilométeres "vádik" maradtak vissza. Ezek java részét a nagyüzemi mezőgazdaság megsemmisítette, de azért szerencsére maradt pár belőlük. Ezen a környéken találkoztunk is néhány ilyen hosszan tekergőző nádas csíkkal. Eleinte csak a szokásos jellegtelen elgyomosodott nádasnak véltük ezeket, de megérte keresztülvergődni a szegély pár tíz méter széles dzsumbuján. A medrek belsejében ugyanis több helyen csizmaszáron felül érő vízereket találtunk, melyekben virult a békatutaj, a keresztes békalencse - és ahol dzsungelszerű füzek, rekettyések árnyalták a növényzetet, az igazi lápokra jellemző villás sás és többféle páfrány is előfordult. Ekkor bántuk csak igazán, hogy nem egy hónappal korábban, a komolyabb vízborítás idején jutottunk el ide.

 

 

De ez még nem az igazi holt meder. Az elhalálozás legcsúfabb példáját ott láttuk, ahol a medret halastóvá alakították. A sötét, barna vízben nulla növényzet, a határértéket meg nem haladó állatvilág, a partmenti füzes helyén akácok...

 

No, nem ígérek semmit, de most valószínűleg egy darabig nem lesz terep.