A „bio” tulajdonképpen élőt jelent; a biogazdálkodás pedig ezek szerint az élet törvényeinek megfelelő gazdálkodást jelenti. Az ilyen gazdaságokban termelt élelmiszerek értelemszerűen a bioélelmiszerek, amelyeket manapság nagyon divatos fogyasztani, mert nagyon jó ízűek és nem tartalmaznak az egészségre káros anyagokat.
“BIO” - avagy miért érdemes természetes módon gazdálkodni és hogyan legyünk bio-kiskertészek
Sokat lehet hallani manapság boltokban és piacokon, úton-útfélen a „bio” megjelölést.
A „bio” tulajdonképpen élőt jelent; a biogazdálkodás pedig ezek szerint az élet törvényeinek megfelelő gazdálkodást jelenti. Az ilyen gazdaságokban termelt élelmiszerek értelemszerűen a bioélelmiszerek, amelyeket manapság nagyon divatos fogyasztani, mert nagyon jó ízűek és nem tartalmaznak az egészségre káros anyagokat.
A biogazdálkodás egy új módszer a mezőgazdaságban?
A biogazdálkodás igazából nem számít új keletű dolognak, hiszen 100-150 éve mindenki „bio” módon gazdálkodott, csak nem így hívták, hanem „simán” gazdálkodásnak, nem tették elé, hogy „bio”.
A lényeg az, hogy a gazdálkodás során megpróbálunk a tevékenységünkkel minél kevesebbet változtatni a természeten, s ezt az elővigyázatosságunkat a természet a segítséggel hálálja meg.
Az ilyen gazdaságokban úgy kell termeszteni a növényeket és tartani az állatokat, hogy azok szinte képesek legyenek saját erejükből ellenállni a betegségeknek és a kártevőknek.
Hogy hogyan lehet ezt véghezvinni?
Fő a természetesség!
A természetesség megőrzése érdekében erős gyomirtókat, rovarölőszereket és gyógyszereket sem használhatunk, hiszen ezek a mérgek a védendő növények kártevőinek (pl. levéltetű) természetes ellenségeit (pl. katicabogár) is javarészt elpusztítanák, itt pedig ez nem megengedhető.
Engedjük be a kertbe a természetet!
Az ilyen gazdaságokban a természet törvényei érvényesülnek: a gyengék elpusztulnak, az erősek pedig megmaradnak. A gazdák célja a gazdasági növények és állatok megvédése, ezért fontos, hogy ezek legyenek erősek, a kártevők és a kórokozók pedig gyengébbek.
Nem kellenek növényvédő szerek?
Az intenzív (hagyományos?) növényvédelmi módszerek, mint a műtrágyázás és permetezés tulajdonképpen felfoghatók ügyes trükköknek, amiket az ember eszelt ki, hogy a termés-mennyiségeket és a termésbiztonságot növelje. Ez egy darabig sikerülhet is, de a természet idővel „rájön” ezekre a trükkök-re és megbosszulja a mesterséges beavatkozásokat. Pl. a fokozott műtrágyahasználat miatt a talajban mérgek (nitrátok) halmozódnak fel, ami a talajéletet tönkreteheti, a permetezések miatt pedig a természetes táplálékhálózat borul fel, ami idővel szintén a növénytermesztés rovására megy.
A kártevők ellen természetes ellenségeket!
A modernkori gazdáknak ezért „újra” rá kell jönniük arra, hogy a természet praktikáitól nem tudnak jobbat kitalálni, ezért is van a hagyományos paraszti szemléletmód újra terjedőben.
A legfontosabb, hogy ne permetezzünk erős mérgekkel!
Ha nem irtjuk ki az élőlényeket a kertben, akkor a kártevők és kórokozók természetes ellenségei is elszaporodnak - mint a természetben -, s megvédik növényeinket.
Ha abbahagyjuk a vegyszerezést, 1-2 éven belül nagyon sok különböző segítőnk akad a kertben, akik a szemfüles kertész segítségére sietnek, ha növényvédelemről van szó!
Köztudott pl., hogy a levéltetvek túlzott elszaporodását a katicabogarak és fátyolkák (és ezek lárvái) akadályozzák, hiszen azokkal táplálkoznak.
Nagyon sok hasznot hajtanak a kertekben és szántóföldeken a madarak és más különböző állatok (pl. sünök, cickányok, denevérek, békák), hiszen rengeteg csigát, kártevő rovarokat és férgeket, hernyókat pusztítanak el.
Vannak olyan rovarok (pl. a zengőlegyek lárvái vagy a fülbemászók), amelyekről alig hallunk, pedig rengeteg hasznot hajtanak a kertekben pl. a levéltetvek elpusztításával.
A növények is megvédik magukat!
A biokertészeti módszerek jelentős része a növények jó kondícióba hozását célozza, hisz ezek erősebb sejtfalakkal, kórokozó-ellenes anyagok termelésével, sőt rovarriasztó anyagok bevetésével képesek megvédeni magukat, mint gyengébb társaik.
A tápanyagpótlás tehát alapvető fontosságú a gazdálkodás során is, de magunkon is tapasztalhatjuk, hogy:
Jó kondíció = nagyobb ellenálló-képesség!
Lám-lám, nincs ez máshogy a növényeknél sem.
Tápanyagpótlás komposztálás és istállótrágyázás útján.
A műtrágyák káros hatásairól már beszéltünk, ezek helyett tehát az okos kertész a gazdaságban amúgy is megtalálható szerves anyagokat gyűjti halomba, és ebből maga a természet készít (giliszták, baktériumok és mikroszkopikus gombák segítségével) a növények számára finom komposztot, ami nagyon jó talajjavító is.
Másik lehetőség a tápanyag utánpótlásra a farmon élő különböző állatok trágyája, mivel halomba rakva a trágya is „megérik”, szagát elveszti és a földekre így kiszórva értékes tápanyagokat szolgáltat a növényeknek.
Már nagyon régen megfigyelték az emberek, hogy bizonyos növények kedvelik egymás szomszédságát, mások pedig senyvednek egymás társaságától, azaz utálják egymást.
Ha tehetjük, olyan növényeket ültessünk egymás mellé, amelyek jó hatással vannak egymásra. Ilyenek például a káposzta-hagyma, a céklakaralábé, a borsó-retek, vagy a zeller- káposzta páros.
Kutatók ezt az érdekes jelenséget a növények által termelt különböző kémiai anyagoknak tulajdonítják, de erre még elég kevés bizonyítékot találtak.
Egyéb fortélyok:
Termesztésre olyan növényeket érdemes választanunk, melyek területünkön meghonosodtak, betegségekkel szemben ellenállóak (rezisztensek).
Megfigyelhető, hogy a szántóföldeken és kertekben időről-időre váltják egymást a növények, helyesebben a gazdálkodó tudatosan mindig mást és mást ültet ugyanarra a területre. Ezt nevezzük vetésforgónak, amit be kell tartani, nehogy kimerüljön a talaj, ugyanis a növényeknek - mint, az embereknek is - különböző az „ízlésük”. Az egyik többet használ, mondjuk káliumból, a másik meg nitrogénben gazdag talajra vágyik, a harmadiknak pedig mondjuk a foszfortartalom a legfontosabb.
Főleg kiskertekben nagyon hasznos még a talajtakarás, más néven mulcsozás.
A talajt ilyenkor növényi anyagokkal, fűvel, falevelekkel takarjuk, tulajdonképpen a kiszáradás ellen védjük. A mulcsanyag lassú bomlása által a folyamatos trágyázás és így a talajerő utánpótlás is részben megoldható.
Felhasznált forrás a Dióhéjban sorozat (Se.Kö.Ma.Ki.) füzete, mely az E-misszió Egyesület irodájában (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 6.) beszerezhető, pedagógusok számára ingyenes.
Támogassa kiadványunkat, munkánkat, fizessen elő kiadványunkra, legyen szponzora a Süvöltőnek!
Örömmel fogadjuk adója 1%-át 2012-ben is természetvédelmi kampányainkra és szemléletformáló tevékenységeinkre!
Adószámunk: 19214555-2-15
Köszönjük segítségét!