A projekt egy vízvisszatartáson alapuló tájgazdálkodási mintaterület létrehozásáról szól a Bodrogköz területén, a Törökéri-főcsatorna öblözetében. A beavatkozások részben a víz visszatartására és kormányzására alkalmas műtárgyak létrehozását, részben pedig a táj tagolását célozzák. A táj tagolása jelent szintbeli tagolást tavak és magasabb területek kialakításával a jelenlegi domborzati viszonyok kihangsúlyozásával, illetve jelenti a növényborítás változatossá tételét, a szintbeli adottságoknak megfelelően. A kezdeményezés elvi alapja, hogy az egykori ártéri területeken a jelenlegi, vízelvezetésen alapuló és az időjárási szélsőségeknek erősen kitett monokultúrás gazdálkodás helyett egy mozaikos, a vizek visszatartásán alapuló tájhasználatot hozzunk létre. A kistáji vízkörforgások helyreállítása, valamint a táji és élőhelyi sokféleség hozzájárulhat a biológiai sokféleség növekedéséhez, ezen felül alkalmazkodóbbá teszi a tájat az időjárási és vízjárási szélsőségekkel szemben. A koncepció szerint az ideális tájhasználat ilyen sokféleségre alapozza haszonvételeit, azaz az ember gazdálkodási tevékenysége tartja fent a természeti szempontból is értékesebb, mozaikos tájat.
	A projekt környezetének áttekintő térképe
	A projekt terület és a tervezett létesítmények

A megoldandó probléma rövid leírása

A megoldandó problémát egyfelől a vízháztartás szélsőségesebbé válása, a természeti adottságok romlása, másfelől az adottságokat figyelmen kívül hagyó gazdálkodás, tájhasználat jelenti. Ezt a helyzetet súlyosbítja a vízelvezetési lehetőség hiánya, azaz, hogy jelen körülmények között a területről csak átemeléssel lehetséges elvezetni a vizeket. Mindez egy esetleges energiaválság és energia árrobbanás fényében a Bodrogköz egészére nézve tarthatatlan helyzetet teremthet.

A projekt területén, illetve a teljes belvízi öblözeten belül csökken a természetesség, az élőhelyi és biológiai sokféleség. A jelenlegi gazdálkodási gyakorlat a természetes rendszerek romlását eredményezi. Miután a táji adottságok fennmaradásáért, a táj arculatának megőrzéséért nem kis részben ezek a rendszerek felelősek, mindez az adottságok egyre határozottabban érzékelhető romlásához vezet. A térségben egyre nagyobb és egyre gyakoribb szélsőségek jelentkeznek. A vízelvezető vízrendezés és a hozzá kapcsolódó iparszerű tájhasználat jelentősen gyorsítja a folyamatot. Ráadásul a vizeket olyan gazdálkodás érdekében vezetjük le a laposokról, melyre azok alkalmatlanok. A mintaterületünkön néhány tízhektárnyi jó szántó alkalmasságú terület található, ezen felül a Bodrog-háton vannak nagyobb kiterjedésű közepes adottságú szántók. Ezeket viszont a víz nem veszélyezteti. Ha a területet az adottságok mentén használnák, nem lenne szükség a külterületeken meglévő víz elvezetésére. E mozzanatok szükségessé teszik a vízgazdálkodás, valamint a tájhasználat átalakítását.

Megoldási javaslatok és a változatelemzés eredményei

A projekt célkitűzései között szerepel a kistáji körforgások helyreállítása, a vízvisszatartó vízrendezés eszközeinek használata és a gazdálkodás, valamint a tájfenntartó beavatkozások összekapcsolása. Ennek érdekében olyan területet választottunk ki, amely mind a gazdálkodás, mind a domborzat, mind a természeti adottságok tekintetében az egész öblözetre nézve reprezentatív mintát ad. Gazdálkodási szempontból kis és nagyüzem egyaránt jelen van, található rajta néhány tanya, domborzata átfogja az ártér teljes szintezettségét, tehát holtágak, laposok, érhátak, ártéri szigetek és folyóhátak egyaránt vannak a területén. Természeti adottságait tekintve megtalálhatók rajta a Bodrogköz összes talajformái, az ehhez kapcsolódó élőhelyekkel és termőhelyi adottságokkal, továbbá a teljesen belvízmentes területektől a fokozottan belvízveszélyes földekig valamennyi kategória jelen van.

Megoldásunk lényege annak minta jellegében rejlik. Olyan nagyságú területet választottunk ki, amelyen a változtatások hatása már mérhető, ugyanakkor a beavatkozás nem érinti, és nem változtatja meg nagy területen a jelenlegi művelés feltételeit. Azaz lehetővé válik a két rendszer működésének összehangolása.

A projekt tehát elsősorban minta projekt, reményeink szerint olyan megoldások születnek a keretében, melyek más területekre is alkalmazhatóak.

A változatelemzés során a lehetséges vízrendezési megoldások közül két koncepciót vizsgáltunk. Az „A” változatban a vizet az öblözet alsó vége, a Törökéri-főcsatorna felől, kívántuk végig vezetni a területen, és e vízrendszer működéséhez igazodva alakítottuk ki a vízvisszatartó vízrendezés eszközeinek működését, illetve a tájgazdálkodási koncepciót.

A „B” változatban az öblözet fakadóvizeinek összegyűjtésére alapoztuk a vízrendszer működését, és ezt a Törökéri-főcsatorna felőli természetes, azaz a jelenlegi körülmények között is meglévő visszaduzzasztás csak kiegészíti.

Az „A” változat előnye, hogy jobban illeszkedhet a tározó működéséhez, nagyobb vízmennyiséggel gazdálkodhat, kiterjedtebb vizes élőhely rendszert táplálhat. Hátránya ugyanakkor, hogy az alulról töltés miatt nagyobb részben kell a területet mélyíteni, hogy a vizet biztonsággal távol tarthassuk a más formában művelt területektől. A Törökéri-főcsatorna visszaduzzasztása olyan területeket érint, ahol a gazdálkodók nem támogatják a jelenlegi viszonyok megváltoztatását, a két rendszer működésének összehangolása nehezebb, költségesebb, valamint több, a helyi gazdák számára elfogadhatatlan megoldást is felvet. Ugyanakkor a víz a folyóháti területekig nem duzzasztható fel, így a minta kevéssé reprezentatív.

A „B” változat előnye, hogy reprezentatív mintát ad, a lehető legteljesebb módon hangolja össze a jelenlegi tájhasználat vízgazdálkodását a tájgazdálkodási rendszer működésével, ebből fakadóan elfogadottsága is nagyobb. Miután e változat során a víz az öblözet tetejéről érkezik, kisebb földmunka igényű, több helyen válik lehetővé a víz visszatartása. Hátránya, hogy kisebb víztömeggel gazdálkodik, kevesebb vizes élőhely alakulhat ki rajta.