|
2009. június 03. szerda, 15:51 |
|
 Június 2-3: Megérkezett a nyár záporral zivatarral. A Rétköz legvadregényesebb részén hatalmas gyepek, lápok vártak. Csupán egy a bökkenő: Kisvárda-Ajak között az aranyvessző hatalmas mezői hódítanak, ami még a sok újabb védett növény ellenére is elszomorítja a terepjárót. Hogy miért oly szörnyű az aranyvessző? Mindjárt kiderül.
A Rétköz legnagyobb egységben megmaradt természeti területei Kisvárda-Döge-Kékcse-Rétközberencs-Fényeslitke-Szabolcsveresmart között terülnek el. Ezt a tájegységet kezdtük el kóstolgatni a pünkösdi esőzések által (végre) jól átáztatott dűlőutakon. Találtunk ismét gyönyörű zsombékost, rengeteg pompás kosbort, valamint egy újabb védett orchideát: a hússzínű ujjaskosbort (Dactylorrhiza incarnata). Sőt, a védett, hegyvidékeket kedvelő bánsági sás (Carex buekii) állományai is lépten-nyomon utunkba akadtak (ez egy olyan - a többi sástól alig megkülönböztethető - növény, ami a nem vérbotanikusokat - mondhatni joggal - teljesen hidegen hagyja). No, de a lényeg az, hogy a sok természeti különlegesség ellenére a vidéken valamiféle átok is ül: az amerikából dísznövényként ideszármazott magas aranyvessző (Solidago gigantea) kivadult tömegei a legszebb mocsarakat, réteket is elözönlötték. Ez a magas (2 méter) kórós lágyszárú (köszönhetően a korábbi beszántásoknak is) több hektáros összefüggő mezőket alkotnak. Nem csak a természetes növényzetet szorítja ki élőhelyéről, de a terepbotanikus munkáját is igen nehézzé teszik nehezen átlátható és áthárható állományai. Kétségbeesve folytatjuk a munkát, kitartást a következő jelentkezésig!
|
