A természetvédelmi terület egyik legnagyobb értéke a természeti élőhelyek sokfélesége, melyeknek csak kisebb része ember által érintetlen „vadon”, nagyobb részüket az évszázados múlttal rendelkező kíméletes gazdálkodás tartja fenn.

A terület legmagasabb részein szántókat találunk, melyek nyilvánvalóan mesterséges élőhelyek.

Pár méterrel alacsonyabb szinten, ahol tavasszal rendszerint megjelenik a felszíni vízborítás, vadvirágokban gazdag réteket, úgynevezett mocsárréteket és lápréteket látunk, melyeket évszázadokkal ezelőtt az ember alakított ki legeltetéssel és kaszálással. Ha magukra hagynánk ezeket az élőhelyeket, pár évtized alatt benőnék őket a fűz- és nyárfák, különféle cserjék. A még mélyebb részeken, ahol a vízállás tartósabb, sások és kákafélék állományai, esetleg zsombékosok figyelhetők meg. A régi időkben ezeken a helyeken ősszel (alom céljából) kaszáltak, de a szilaj állatfajták számára legelőnek is alkalmasak voltak. Jelenleg aszályos években a rétekkel együtt kaszálják őket.

A mély vízállású laposokban nádasokat látunk. Ezek jellemző – ma is látható - használata a téli nádvágás, aminek következtében sűrű, egyenes szálú nádas alakul ki. Ahol nem vágják, ott idővel foltosodó, avas gyékényes-nádas fejlődik ki, a ritka gémfélék kedvelt költőhelye.