A „családlátogatások” során sokféle tapasztalatot szereztünk, melyek közül néhányat ezen a felületen szeretnénk megosztani az érdeklődőkkel.

Jól látható, hogy még az állattartásban gyakorlott gazdáknak is komoly próbatétel a szarvasmarha napi rendszerességű ellátása. Sajnos a tartást sok helyen nehezíti az, hogy a gazdák nem rendelkeznek legelő területekkel, ezért kénytelenek naponta friss kaszálékkal ellátni a szarvasmarhát. Ez a villanypásztorral lehatárolt legeltetéshez képest jelentős többletmunkát okoz. Korábban a háztáji szarvasmarha tartás a közös legeltetésre alapult, igaz, akkor a 30-40-es állományhoz fel tudtak fogadni egy pásztort, aki naponta hajtotta az állományt az éppen alkalmas legelőkre, majd este vissza házhoz. Mivel az egyes településeken csak elvétve akad egy-egy marha tartó gazda, ezért a falu csorda ma szinte sehol nem működik. A megoldás az lehet, ha ismét sok háztartásban megjelenne a szarvasmarha tartás.

További probléma a fejés megszervezése, illetve egyes gazdáknál az alacsony tejhozam. Korábbi tapasztalatunk, hogy a Polyán gazdaságban fejt tehenek kihelyezést követően nem adták a tőlük megszokott tej mennyiségeket. Ennek szerintünk részben a fejés eltérő módja, részben pedig a megváltozott tartási körülmények lehetnek az okai. A fejés napi rituáléjába minden kis változás zavarhatja az állatot és befolyásolhatja a tejhozamot. Ilyen lehet az, ha időnként váltják egymást a fejő emberek, vagy ha nem kellő türelemmel fejik az állatokat. A tartási körülmények változása alatt azt értjük, hogy az ideális legelőn tartásból a gazdák átváltanak kötött tartásba. Istállóban a szarvasmarha nem tud úgy válogatni a gyepösszetevők között, mint a legelőn. Az istállózás nem a természetes életmódja ezeknek az állatoknak, és ez a tejhozamon is megmutatkozik. Természetesen lehet bőségesen abrakoltatva nagyobb hozamot elérni, de akkor a költség-haszon arány, azaz az állattartás jövedelmezősége romlik.

Összefoglalva két javaslatunk van továbbra is: összefogni más szarvasmarha tartókkal a legeltetés és egyéb feladatok megszervezésében, a munkamegosztásban, valamint legelő területeket keresni az állatoknak lehetőleg minden érintett település közelében.