Gyümölcs- és zöldségfélék aszalása napkollektorok segítségével
Az ember által megismert egyik legrégebbi tartósítási módszer, az aszalás. Napjainkban ezt az eljárást méltatlanul háttérbe szorították a mirelit termékek és a konzervek. Pedig az aszalás teljesértékű, garantáltan tartósítószer-mentes eljárás, melynek alkalmazásával tartósíthatók zöldségeink, gyümölcseink nagy része. Az aszalás a kezdeti időkben szinte teljesen a napfény segítségével ment végbe, s csak később alkották meg a tüzeléses aszalókat. Ezek az aszalók bár nem voltak környezetbarát berendezések, mégis sokkal kisebb környezetpusztítást jelentettek, mint az őket felváltó energiafaló gépek, hiszen ma az energia előállítása egyet jelent a környezet pusztításával, a globális problémákkal. Megvan azonban a lehetőség arra, hogy a jelenkor technikáját a múlt tapasztalataival ötvözve, napkollektorok segítségével közvetlenül a nap energiáját hasznosítva tartósítsuk élelmiszereink, nagy részét.
A napenergia használatában a legfontosabb követelmény, hogy ismerjük a napenergia mennyiségét és időbeli változását. Magyarország a napsugárzás mértékének szempontjából, földrajzi elhelyezkedése miatt közepes adottságú országnak tekinthető. Ennek jellemzésére a napsütés időtartama is mértékadó, mely a földrajzi helyzeten kívül a meteorológiai viszonyok hatását is figyelembe veszi. A napsütés időtartamát legszemléletesebben az ország különböző területeire vonatkozó, átlagos évi napsütéses órák számát ábrázoló térkép mutatja. Magyarország területe meteorológiai szempontból viszonylag egyöntetűnek tekinthető, de mint az ábrából is látható, elég jelentős az eltérés a napsütéses órák számában az ország különböző területei között. A Napból a földfelszínre érkező sugárzás közvetlenül hő- és villamos energia előállítására, vagy közvetve, mint biomassza, víz-, szél-, illetve geotermikus energia hasznosítható.
A NAPENERGIA HŐHASZNOSÍTÁSA
Ha a Nap sugárzása valamilyen anyag felületét éri, a sugárzás egy része visszaverődik (reflexió), más része a felületen elnyelődik (abszorbció) és hővé alakul. Ezt a hőtermelést használhatjuk ki zöldségek, gyümölcsök aszalására. Az aszalás, szárítás célja, hogy a zöldség illetve a gyümölcs nedvességtartalmát olyan szintre csökkentsük, hogy eltarthatók legyenek. Ez az érték általában - fajtától függően - zöldségeknél 10-20%, gyümölcsöknél 20-30%.
ASZALÁS NAPKOLLEKTORRAL
Ha eredményesen és olcsón akarunk ízletes aszalványhoz jutni, két fő szempontot kell szem előtt tartanunk:
• a napfényt érdemes felhasználnunk, mivel ez az energiaforma ingyen áll rendelkezésünkre,
• meg kell tudnunk határozni, hogy - alapanyagtól függően - milyen mennyiség, mennyi idő alatt aszalható eredményesen.
Ahhoz, hogy a napfényt a legjobban kihasználhassuk, a következőket is érdemes tudni: - egy átlagos tavaszi napra eső napfényes órák száma: kb. 7 óra - egy átlagos nyári napra eső napfényes órák száma: kb. 9 óra - egy átlagos őszi napra eső napfényes órák száma: kb. 6,5 óra Ezt az elnyelő felület (abszorber) akkor tudja nagy hatásfokkal hasznosítani, ha a beeső fénysugarak a merőlegeshez minél közelebbi szögben érik a felszínét. Ezt úgy tudjuk biztosítani, ha a kollektort a 45° és a 60° közötti dőlésszögbe állítjuk, illetve a Nap mindenkori pályájának megfelelő irányba helyezzük el. (É-D) A második feladat az aszaló kapacitásának helyes kihasználása. 18-25 kg alapanyag megaszalásához 1,75 m² felületű aszalócserény szükséges. Az aszalványok víztartalma zöldség-, és gyümölcsfajtánkként változik.
Pl.: - alma esetén az aszalt áru víztartalma nem haladhatja meg a 18-20 %-ot, az aszalás magasabb hőfokon, de viszonylag rövid idő alatt mehet végbe. - szilva aszalása esetén a kész aszalvány víztartalma 30-33% is lehet, de ettől függetlenül az aszalási idő a 48 órát is elérheti. A következőkben bemutatásra kerülő napkollektoros gyümölcsaszaló párologtató kapacitása ideális körülmények esetén: 1 gramm víz elpárologtatásához 2,5 kJ (0,694 W) energia szükséges. 1 m² kollektorfelület ideális esetben max. 600 W/óra hőteljesítménnyel 864 g/m²/h vizet párologtat el. Az adott kollektor abszorber felszíne 1,45 m², ami – ideális esetben - óránként 1,25 liter vizet képes elpárologtatni. Példa: Ha 20 kg alapanyagot 18 %-os víztartalomig akarunk aszalni, akkor a bemutatásra kerülő aszalónak ehhez 13 órára van szüksége. Figyelembe véve azt, hogy a gyakorlatban nem számolhatunk ideális körülményekkel, és hogy a gyümölcsök vízleadási sebessége fajtánként nagyon különböző lehet, az aszalás évszaktól függően 1,5-2 (max. 3) napot vehet igénybe.
A napkollektoros aszalónak két fő szerkezeti egysége van: - a napkollektor - az aszalócserény és az azt tartalmazó faszerkezet A kollektor kialakítása A kollektor egyszerű fakeretes készülék, melyben a fény hővé alakítását egy fekete matt festékkel (ideális esetben szolár lakk) vékonyan lefestett alumíniumlemez végzi. Abszorberként használható egy egyszerű fekete fólia, vagy fekete sűrű szövésű textília is. A napkollektor építésénél nagyon fontos dolog, hogy az abszorber felszín és a hátsó hőszigetelő réteg között minimum 2 cm, maximum 3 cm távolság legyen. Ugyanez igaz a fedőlap és az abszorber felszín közötti távolságra is. Az előlap anyaga lehet üveg, vagy polikarbonát. A hátlap készülhet farost-, vagy funérlemezből. Az aszalócserény és az azt tartalmazó faszerkezet elkészítése Az aszalócserény kialakításának legegyszerűbb módja a kettős fakeret közé szorított tüllháló, vagy szúnyogháló alkalmazása, mely viszonylag olcsó és könnyen kezelhető. Kicsit bonyolultabb, de természethez közelibb megoldás, ha fűzfavesszőkből és spárgából fonunk feneket az aszalókeretbe. Az aszalócserényeket tartalmazó faszerkezet készülhet kemény, illetve puhafából. Ha a faszerkezet elkészítéséhez keményfát használunk és ügyelünk arra, hogy eső esetén letakarjuk az aszalót, akkor nincs szükség a szerkezet konzerválására. Ha azonban a faszerkezetet gyakran éri majd csapadék, vagy puhafából készül, akkor tanácsos konzerválni. Erre a célra környezetkímélő megoldás a lenolajkence használata.
Hogyan aszaljunk?
Az aszalást minél alacsonyabb hőmérsékleten és minél gyorsabban kell végezni. A gyors aszalás igen fontos, mert lassú aszalásnál oxidáció következhet be, ami a termény ízére és színére hátrányos. A gyümölcsöt a cserényekre mindig csak egy rétegben szabad tenni, mert így tudjuk biztosítani az egyenletes aszalódást. Az elkészült aszalványt nem szabad az aszalóban hagyni, hanem a szabad levegőn kell megvárni míg kihűl. Ez azért fontos, hogy nehogy a gyümölcs túlaszalódjon, és hogy a szabad levegőn az elkészült aszalvány vizet tudjon felvenni.
A gyümölcsfélék aszalása
Aszalvány készítéséhez csak az egészséges és ép gyümölcsöket szabad felhasználni. Az aszalt gyümölcsöknek két fajtája van: - durva aszalvány - finom aszalvány. A durva aszalványok készítésénél a gyümölcsöt nem kell előkészíteni. Ez azt jelenti, hogy a gyümölcsön rajta van a héja, benne van a magháza stb. Ilyen például a közönségesen megaszalt alma (csak darabolva van), vagy a szilva. A finom aszalvány készítésénél a gyümölcsöket aszalás előtt megfelelően elő kell készíteni. Finom aszalvány például a meghámozott és felszeletelt alma- illetve körtekarika, a kimagvalt cseresznye. A finom aszalvány természetesen értékesebb, mint a durva. (Nálunk csak szilvából érdemes durva aszalványt készíteni.)
A gyümölcsaszalványok felhasználása
A gyümölcsaszalványok ugyanolyan módon felhasználhatók, mint a nyers gyümölcsök. Lehet belőlük kompótot, gyümölcsízt készíteni, és felhasználhatók sütemények töltelékeként is. Felhasználás előtt azonban érdemes langyos vízben megduzzasztani az aszalványt.
Zöldségfélék aszalása
A zöldségfélék aszalása megegyezik a gyümölcsök aszalásával. A zöldségek aszalásánál is különösen figyelni kell a nyerstermény minőségére. Aszalásra csak a zsenge, szép és elsőrendű nyers zöldségeket szabad felhasználni. A zöldségeket aszalás előtt úgy kell előkészíteni, hogy az aszalvány már konyhakész állapotban legyen. Tisztítás, és szeletelés után az egyes terményeket főzzük, vagy gőzöljük, mert így a zöldség megtartja színét és az aszalás is gyorsabban megy végbe.
Az aszalt zöldségek felhasználása ugyanúgy történik, mint nyers állapotban, tehát mosás után süthető, főzhető.
Az alma aszalása
Almából készíthetünk durva és finom aszalványt is. Durva aszalvány készítéséhez az almákat- nagyságtól függően – 4-8 darabra vágjuk és úgy aszaljuk.
Finom aszalvány készítéséhez az almákat meghámozzuk, magházukat eltávolítjuk és karikákra vagy hasábokra szeleteljük. Az így előkészített almát nem szabad sokáig a szabad a szabad levegőn hagyni, mert megbarnul. Azért, hogy ezt elkerüljük a szeleteket 1%-os sós oldatba (1liter víz + 1 kávéskanál só) tesszük, ahol legalább 10-15 percig hagyjuk állni. Az almaszeleteket a vízből kiszedjük és egy rétegben az aszalócserényre tesszük. Az aszalvány akkor készült el, ha a szeletek még hajlékonyak, de már nem tartalmaznak nyers részt. Az így elkészített aszalvány víztartalma 12%, ami a szabad levegőn való állás után 18%-ra emelkedik.
A sárgarépa aszalása
A sárgarépát tisztítás után karikára vagy csíkokra szeleteljük. A szeleteket meggőzöljük, hogy megpuhuljanak. A karikák gőzölésénél vigyázni kell, mert ha túl sokáig hagyjuk a gőzben, kieshet a közepük. Gőzölés után a szeleteket a cserényeken vékonyan elteregetjük és aszaljuk. Aszalvány víztartalma 12-15%-os lesz.
Felhasznált irodalom:
Ökológiai intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány; Aszalás hagyományos módon és napkollektor segítségével
Független Ökológiai Központ; Gyógynövények szárítása korszerűen, napenergiával
A könyvek kikölcsönözhetőek az Egyesület könyvtárából.
E-misszió Egyesület Környezeti Tanácsadó Iroda 4400. Nyíregyháza, Malom u. 18/a.
42/423-818